Milyen érzés lehet egy édesanyát és két pici lányt fizikailag és lelkileg nap mint nap bántani?
Egy ütés is elég ahhoz, hogy ne csak a test sérüljön, hanem a lélek is darabokra hulljon. Ahol már a védekező ösztön is elnémul. Ahol a gyerekek csak egyetlen „nevelési” mintát ismernek: a félelmet. Ahol egy anya már nem mer kimenni a kertbe sem, nehogy valaki meglássa, mit tett vele a párja.
Ahol az apa kamerákat rejt el a lakás minden sarkában, ellenőrzés alatt tartja az anya telefonját, aki csak azért adott egy autót a feleségének, hogy őt részegen haza tudja szállítani. Ahol a gyerekek azt hallják: anya rossz, azért kap pofont.
Egyszer már sikerült Évát (nevezzük most így) és két kislányát anyaotthonba menekíteni. De a férfi utolérte őket. És ezután már nem csak bántalmazás, hanem megtörés következett.
A gyerekek az apjukat választották. És Éva – aki inkább vállalta a bántalmazást, csak velük lehessen – visszament a terrorba.
Nemrég levelet írt nekünk. Olyat, amitől a Supersum csapatban többünknek nem jött álom a szemére.
Most ti is elolvashatjátok. Ezt a levelet már nem lehet figyelmen kívül hagyni.
„Kedves Katalin!
Köszönöm, hogy vasárnap is felvetted a telefont és próbáltál kedves szavakkal nyugtatni. Ahogy a beszélgetésünkben meséltem neked, most úgy érzem, hogy egyedül nem megy tovább. Segítséget kell kérnem, hiszen a gyerekeket nem veszíthetem el, abba belehalnék! 2 hónapja jöttem el a gyerekek édesapjától aki eddig tettlegesen bántalmazott engem és néha a gyerekeket is. Egyszer már a ti segítségetekkel anyaotthonba költöztünk egy másik városba de ott is megtalált minket a volt párom és én tényleg azt hittem, hogy nincs más választásom jogilag, mint visszamenni a gyerekekkel abba a lakásba ahol minden “rossz” megtörtént velünk.
Naív voltam, és tehetetlen. De most még nagyobb a baj mint gondoltam. 
Nem tudom bizonyítani hogy a volt párom lökött le a lépcsőn. Ráestem a gerincemre és eltört a bokám. Műteni fogják majd, de egyenlőre meg kell oldanom a gyerekek elhelyezését és a lakhatást. Édesanyám félretett pénzéből elmenekültünk és nagy nehezen de kivettem egy albérletet, elküldöm a szerződést amit kötöttünk. Kifizettem a 2 havi kauciót és az első havi bérleti díjat, és nem maradt több megtakarított pénz.
Amikor eljöttünk a volt páromtól, ő utánunk jött, fenyegetett és lelökött a lépcsőn mert nem egyeztem bele hogy visszamegyek a gyerekekkel hozzá. Azóta kórházban vagyok, ennek már 2 hete, a lányokra édesanyám vigyáz de neki is mennie kell dolgozni, nehezen bírja egyedül. Én nem fogok tudni dolgozni menni még hónapokig, de amint enged az orvos és máris munkába állok majd! Ha nem dolgozom, nem tudom kifizetni az albérletet, a gyerekeket az apjuk azonnal elveszi tőlem. Munkahelyem lenne azonnal, mindent meg is teszek hogy végre vége legyen ennek a rémálomnak.
De most könyörögnöm kell, kérem, ha tudnak segítsenek nekem és a lányoknak. Valahogy ki kell fizetnem legalább 2 havi albérletet ami havi 110.000 forint rezsivel együtt. Addig az orvos szerint nem fogok tudni munkába állni. Tudom, hogy naiv voltam és hogy már kaptam segítséget önöktől de nézzék kérem a lányokat, akik nem tehetnek semmiről, még csak 4 és 6 évesek. Köszönöm, hogy meghallgattak!
Tisztelettel”
Éva megtette a lehetetlent: kimenekült, albérletet keresett, már munkája is lenne – de a műtét miatt jelenleg kórházban van, mozdulni sem tud. A kislányokat most a nagymama látja el, de ez az állapot nem tartható sokáig.
Ha most nem tudja kifizetni az albérletet, visszaveszik tőle a gyerekeit.
A cél: 2 hónap lakbér + rezsi – összesen 220.000 Ft.
Kérjük, ha csak egy kicsit is tudsz segíteni, tedd meg.
Akár 1000 Ft is életet – és gyermekkort – menthet.
Supersum Közhasznú Alapítvány
K&H Bank
Számlaszám: 10402764-50526972-78881008
IBAN: HU72 10402764-50526972-78881008
SWIFT: OKHBHUHB
Közlemény: „Éva és a lányok”
A biztonság számukra nem kiváltság – hanem az egyetlen esély a túlélésre.
Köszönjük, ha segítesz.